Angol matematikus
1823-ban a Cambridge-i Trinity College diákja lett, ahol többek között George Peacock is tanította. 1826-ban Londonban felvételt nyert a Lincoln's Inn-be, ott jogot tanult. 1827-tõl az újonnan alapított London University College-ben tanított, 1828-ban a University College elsõ matematika professzora lett. A matematika számos területén ért el fontos eredményeket, a geometriában, valószínûségszámításban, a differenciálegyenletek elméletében, valamint a matematikatörténetben. 1838-ban definiálta és szilárd alapokra helyezte az ún. matematikai indukciót. 1849-ben publikált mûvében foglalkozott komplex számok geometriai értelmezésével. Bevezette a ma De Morgan-azonosságként ismert szabályokat, melyek alapvetõ szerepet játszanak a matematikai logika megreformálásában és a halmazelméletben. De Morgan hatással volt Charles Babbage-re, és oktatta Ada Lovelace-t.