Holland fizikai kémikus, Nobel-díjas
A Müncheni Egyetemen szerzett doktorátust 1910-ben, ezután Zürich, Utrecht, Göttingen és Lipcse egyetemein tanított, majd a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Theoretische Physik igazgatója lett 1935-ben. Két hónappal szülőföldjének német megszállása előtt Ithacába (New York állam) ment, hogy előadást tartson a Cornell Egyetemen 1940-ben. Itt maradt 1950-ig, amikor is a kémia tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba. Debye első, fontos kutatásával kiterjesztette az atomok molekulákon belüli elrendeződéséről és az atomok közti távolságokról szerzett ismereteket. Egyik legjelentősebb eredményét 1923-ban érte el. Erich Hückellel együtt kiterjesztette Svante Arrhenius disszociációelméletét. 1936-ban kémiai Nobel-díjat kapott a poláros molekulákkal, a röntgensugarak diffrakciójával és a gázok fényszórásával kapcsolatos vizsgálataiért.