Bánya- és kohómérnök
Szegény sorból emelkedett debreceni és selmeci tanulmányok után a bányamérnökségig. A hazai bányászat és kohászat gépesítésének úttörőjeként sokat tett az erdélyi fém- és vaskohászat korszerűsítéséért, s így a teljesen elhanyagolt üzemeket igen rövid idő alatt nyereségessé tette. A kohóknál felhalmozott salakot ő használta először kéngyártásra és a zalatnai főkohóknál ő vezette be a vasgálic- és rézgálicgyártást. Megoldotta az aranynak és az ezüstnek a feketeszénből való "kiejtését". Számos újítása közül a legjelentősebb a kohók levegőellátását biztosító, róla elnevezett csigafúvó. 1848-ban az Erdély unióját tárgyaló erdélyi bizottság tagja, majd a Kossuth vezette Pénzügyminisztériumban volt tanácsos. A szabadságharc bukása után forradalmi magatartása miatt perbe fogták és elbocsátották állásából. Kohászati kísérletei során szerzett súlyos betegsége miatt munkaképtelenné válva a legnagyobb nyomorban halt meg. Hagyatékában műszaki vonatkozású szakmunkáin kívül számos szépirodalmi mű maradt, amelyek közül az 1826-ban íródott hőskölteménye, A kiovi csata.