Dán biokémikus, Nobel-díjas
A Koppenhágai Mûegyetemen szerzett diplomát 1920-ben, majd a dán Mezõgazdasági és Állatorvostudományi Fõiskolán, késõbb pedig a Koppenhágai Egyetem élettani laboratóriumában oktatott. 1940-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol fõleg a Rochesteri Egyetemen (New York állam) adott elõ, ill. folytatta kutatásait. 1946-ban visszatért a Koppenhágai Mûegyetemre. Dam és munkatársai egy olyan hiánybetegséget mutattak ki csirkékben, amely fokozott vérzési hajlammal és megnövekedett véralvadási idõvel jár együtt. A betegséget Dam egy vérzékenységellenes vitamin hiányának tulajdonította, melyrõl késõbb kimutatta, hogy zsírban oldható, és zöld növényi részek, levelek tartalmazzák. Az anyagot K-vitaminnak nevezte el. 1939-ben Dam - és tõle függetlenül Doisy is - sikeresen elkülönítette a K-vitamint lucernából. 1943-ban Edward A. Doisy-val megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a vérzékenységellenes szerek kutatásáért és a K-vitamin felfedezéséért.