Svéd mérnök, feltaláló, Nobel-díjas
1892-ben a göteborgi Chalmers Műszaki Főiskolán, a diploma megszerzését követően még egy évet a zürichi Szövetségi Főiskolán tanult. Göteborgban kezdte mérnöki munkáját, első találmánya a forró levegővel működő turbina volt. Szerkesztett pasztörizáló berendezést és fejőgépet, valamint egy gőzturbinához csatolható, egypólusú generátort. Kísérleteinek nagy részét a stockholmi Laval Társaság gőzturbina-műhelyében folytatta. 1900 és 1905 között a Dalén és Celsing cég keretein belül működött. 1901-ben lépett a Carbure et l' Acétylen Rt-be, 1906-ban főmérnökké, három évvel később ügyvezető igazgatóvá, nevezték ki. 1912-ben egy rosszul sikerült robbantási bemutatón elvesztette a szeme világát, s negyedszázadon át vakon dolgozott. Legsikeresebb találmánya az acetilénlámpák automatikus működését szabályozó szeleprendszer, a Solventil. Megoldotta az acetilén robbanásveszély nélkül való feloldását, s ezzel megteremtette a disszugázipar alapjait. A világítótornyok és világítóbóják gáztartályainál használható automatikus szabályozók feltalálásáért 1912-ben fizikai Nobel-díjat kapott.