Földrajztudós, magyar honvédtábornok, argentin hadtudós
Örmény-magyar-székely felmenõk fia, hétévesen bekerült a kézdivásárhelyi katonai neveldébe, ahol latint, németet, földrajzot és földmérést tanult. A bécsújhelyi katonai akadémiát évfolyamelsõként végezte. Hadnagyként kezdte szolgálni a királyt, majd térképészeti tanulmányokra vezényelték, de 1848-ban visszahívta a haza. A hadügyminisztériumban és a délvidéki harcok közben hasznosította szaktudását. Késõbb Bem apó vezérkari fõnöke, hadmûveleti terveinek kidolgozója, sikereiben méltó társa lett; tavaszra már a Honvédsereg legfiatalabb tábornoka. Lovasbaleset okán nem vett részt a további harcokban; 1850 elejéig még itthon bujkált Haynau kötele elõl, majd német, francia, török, svájci és spanyol területekre menekült. 1860-ban Argentínában telepedett le. Feltérképezte új hazája Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét, számos vasútvonal építkezését irányította. Megalapította az argentin katonai földrajzi intézetet, és az egész országot térképre rajzolták. (Hujter Mihály)