Francia természettudós, zoológus, õslénykutató
Négy éven át Stuttgartban a jogot hallgatta és mellékesen a zoológiát. 1799-ben professzor lett a Collège de France-ban, majd 1802-tõl a Jardin des Plantes-ban mûködött. Cuvier terjesztette ki Linné osztályozási rendszerét, hozzáadva a linnéi rendszerhez a törzs kategóriát (amelyek közül õ az Állatok országában négyet is felismert). Elsõsorban a halak rendszerezésével foglalkozott. Összehasonlító anatómiai és korrelációs vizsgálatai nyomán õ hozta létre az õslénytan (paleontológia) tudományát. Lelkes és fõ hirdetõje volt a katasztrófa elméletnek, ami szerint az élõvilágot idõnként katasztrófák pusztították el, és a Földet új benépesítés követte többnyire új teremtés következtében (vagyis nem ismerte el az élõvilág fejlõdési változásait). Kissé idõsebb kortársában, Lamarckban tudományos ellenfelet látott. Cuvier neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.