Bányamérnök, akadémiai tanár
1856-1858-ig a bécsi mûegyetem hallgatója volt, 1862-ben a selmeci akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. Az 1863-68 közötti években, különféle beosztásokban többek között Selmecbányán és Nagybányán szolgált. 1868-1872-ben a diósgyõri vasgyár építésének mûszaki vezetõje volt. 1872-1902-ig, nyugalomba vonulásáig Selmecbányán az akkor megszervezett bányamértan-geodéziai tanszék vezetõje volt. Számos földmérõ és bányamérõ mûszert szerkesztett, pl. a Cséti-féle aknafüggélyezõt, ezek nemzetközileg is ismertté tették nevét. Mûszereit ma a soproni bányászati múzeumban õrzik. 1892-1894-ben a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztõje. Szakirodalmi munkássága is jelentõs volt. Õ teremtette meg a magyar bányaméréstani és földméréstani szakirodalmat. Számos tanulmánya jelent meg külföldi folyóiratokban is.