Brit biofizikus, Nobel-díjas
A londoni University College-ben volt Ph.D. hallgató, ezt azonban a háború kitörése megszakította. A háború alatt az admiralitás számára dolgozott, 1947-től 1949-ig Cambridge-ben, majd egy ösztöndíj segítségével a Cambridge-i King's College újonnan létrehozott, Max Perutz által vezetett orvosi kutatóközpontjában biológiai, kémiai és krisztallográfiai tanulmányokat folytatott. 1954-ben doktorált. 1951-ben megismerkedett James Watsonnal, ettől kezdve együtt dolgoztak a DNS szerkezetének felderítésén. 1953-ban publikálták a DNS kettős csavar szerkezetére vonatkozó elgondolásukat. 1962-ben Watson, Crick és Wilkins megosztott orvosi Nobel-díjat kapott a DNS molekula szerkezetének megállapításáért és az élő anyagban történő információátadásban betöltött szerepének feltárásáért. A továbbiakban biokémiával, a fehérjeszintézis problémáival foglalkozott.