Svájci matematikus, filozófus
1724-ben lett a genfi egyetem matematika és filozófia tanára. Sokat utazott, megismerkedett és levelezett korának számos jelentõs matematikusával. Kiadta Bernoulli Jacob és Johann mûveit és Bernoulli Johann és Leibniz levelezését. Legnevezetesebb mûve: Introduction á l'analyse des lignes courbes algébriques (Genf 1750), ebben szerepel a lineáris egyenletrendszerek determinánsok segítségével való megoldhatóságára vonatkozó, ma Cramer-szabály néven ismert tétel. Nevéhez fûzõdik még a Cramer-paradoxon. Õ vetette fel azt a problémát, melyet késõbb Castillon oldott meg, ez ma Castillon-Cramer-probléma néven ismert.