Amerikai vegyész, Nobel-díjas
Előbb a floridai Rollins College, majd a Nebraskai Egyetem hallgatója volt. 1947-ben a Harvard Egyetemen szerzett szerves kémiai Ph. D. fokozatot. 1947-től Los Angelesben, a Kaliforniai Egyetemen dolgozott, és ott 1956-ban professzori kinevezést kapott. Cram folytatta, továbbfejlesztette és bővítette a Pedersen által végzett munkát a koronaéterek szintézise terén. Az általa létrehozott háromdimenziós vegyületek szelektív módon kapcsolódhatnak bizonyos más molekulákhoz, amelyekkel térszerkezetük lehetővé teszi a kulcs-zár jellegű illeszkedést. Munkája nagy előrelépést jelentett olyan mesterséges vegyületek előállítása felé, amelyekkel utánozni lehet az enzimeket és más természetes molekulákat, amelyeknek különleges kémiai viselkedését jellegzetes szerkezetük határozza meg. A szterokémiában tőle származik az aszimmetrikus indukcióra vonatkozó Cram-szabály. 1987-ben Charles J. Pedersennel és Jean-Marie Lehnnel megosztva kémiai Nobel-díjat kapott az élő rendszerek anyagainak kémiai viselkedését utánzó molekulák létrehozásáért.