Francia fizikus
1867-tÅ‘l az École Polytechnique fizikaprofesszora volt. A korábbiaknál nagyobb pontossággal ismételte meg a gravitációs állandó és a fény sebességének mérését (utóbbit Fizeau módszerével). Az ózonréteg tanulmányozásában nagy jelentÅ‘ségű az 1878-ban tett felfedezése, hogy a Föld felszínén a Nap színképe 300 nm hullámhossz alatt már nem kimutatható. Nagy figyelmet keltettek a fényelhajlásra, valamint a kéttengelyű kristályokban a fény terjedésére vonatkozó vizsgálatai is. A Cornu-depolarizátor az Å‘ nevét viseli. 1878-ban elnyerte a Royal Society Rumford-érmét, ugyanekkor a francia Akadémia tagjává, 1895-ben elnökévé is választották. A matematikában a Cornu-spirál viseli a nevét. (Piriti János)