Angol fizikus, Nobel-díjas
1914-ben beiratkozott a manchesteri egyetemre, de a világháború miatt tanulmányait félbeszakította. Tüzérként vett részt az első világháborúban, majd folytatta tanulmányait, de nem az egyetemen, hanem a Manchester College of Science and Technology-n. Itt szerzett diplomát 1922-ben, utána Cambridgeben végzett matematikát, és így került a Cambridge-i Cavendish Laboratóriumba. Erős mágneses terek előállításán dolgozott Kapicával, majd 1930-tól magfizikával foglalkozott és Waltonnal részecskegyorsítót épített. Kiemelkedő eredményeket ért el a magfizikában, a részecskegyorsítás technikájában, az atomenergia és termonukleáris fúzió területén. Egyike az angol radarrendszer kifejlesztőinek. 1951-ben Waltonnal megosztva Nobel-díjat kapott, a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommag-átalakítások terén végzett úttörő munkásságáért.