Belga-amerikai biológus, citológus, egyetemi tanár, Nobel-díjas
1928-ban orvosi diplomát szerzett a belgiumi Liège-i Egyetemen, majd a New York-i Rockefeller Orvostudományi Kutató Intézetben (ma Rockefeller Egyetem) kezdte el kutatói pályáját. A Roux-féle tyúkszarkómavírust kísérelte meg elkülöníteni tyúkok daganataiból, ezért vírust tartalmazó sejtkivonatokat centrifugált. Elemzõ munkája során felfedezte az endoplazmatikus retikulumot (sejten belüli, hártyákból álló hálózat), továbbá tisztázta a mitokondriumok funkcióját is: igazolta, hogy ezek a sejtlégzés központjai. 1942-ben érdeklõdése az elektronmikroszkóp alkalmazása felé fordult, amelyet a biológiai kutatásokban addig még nem használtak. Miközben a Rockefeller Egyetem (1972-ig) és a brüsszeli Szabadegyetem (1969-ig) professzora volt, 1948-1971-ig a Jules Bordet Intézet igazgatójaként is dolgozott. Õ fejlesztette ki az élõ sejt alkotórészeinek elkülönítésére és elemzésére szolgáló alapvetõ módszereket. Ezért a munkájáért, mely a modern sejtbiológia egyik alapja, 1974-ben tanítványával, George Palade-dal és Christian de Duve-vel megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.