Francia matematikus
A matematikai analízis modern tárgyalásmódjának megteremtõje. A párizsi École Polytechnique-en tanult, majd az École des Ponts et Chaussées-en mérnöki tudományokat hallgatott. 1810-1817 között mérnöki munkát végzett, közben azonban intenzív matematikai kutatásokat folytatott. Több ízben eredménytelenül pályázott akadémiai pozíciókra, végül 1817-ben a Collège de France tanára lett. 1830-1848 között királypárti nézetei miatt nem kaphatott állást Franciaországban, ez idõ alatt részben külföldön (Torino, Prága) mûködött. 1848-ban nyerte vissza egyetemi pozícióját. A matematika szinte minden területén jelentõset alkotott. Rendkívül termékeny alkotó volt, 789 cikket írt, összes mûveit halála után 27 kötetben adták ki. A matematikában számos fontos fogalom és tétel viseli a nevét, többek között a Cauchy-integráltétel, a Cauchy-sorozat, a Cauchy-Bunyakovszkij-Schwarz-egyenlõtlenség, a Cauchy-Kovalevszkaja egzisztenciatétel és még sok más. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.