Angol csillagász
Cambridge-ben tanult, amatőr asztronómus volt. Néhány évig megfigyelőként dolgozott a durhami obszervatóriumban. Jómódú családból származott, ez lehetővé tette, hogy 1853-ban létrehozza saját obszervatóriumát Redhillben. Itt elsősorban a napfoltokat, valamint a cirkumpoláris csillagokat tanulmányozta. A napfoltok mozgásának megfigyelésével felfedezte a Nap egyenlítői gyorsulását, vagyis azt, hogy a Nap az egyenlítőjénél gyorsabban forog, mint a pólusok közelében. 1859-ben megfigyelte a tóla elnevezett Carrington-napkitörést (flért). Azt is felfedezte, hogy a napciklus előrehaladtával a napfolttartományok a Nap egyenlítője felé mozognak. 1857-ben tette közzé A cirkumpoláris csillagok katalógusát. 1859-ben elnyerte a Royal Astronomical Society aranyérmét. Nevét viseli a Carrington-ciklus és a Carrington-rotáció.