Olasz csillagász
A palermoi egyetemen végzett tanulmányai után, 1798-ban Giuseppe Piazzi mellett az akkor létesített palermói obszervatórium asszisztense lett. 1817-ben az obszervatórium igazgatójává nevezték ki. Nagy szerepe volt a Palermói Csillagkatalógus adatainak felmérésében és kiadásában. Pontos számításokat végzett az 1807. és 1809. évi üstökösök mozgásáról. Egyik legjelentÅ‘sebb eredménye volt 1826-ban az NGC 6541. jelű gömbhalmaz felfedezése. Megkezdte a részletes meteorológiai megfigyeléseket, foglalkozott a földrengésekkel, megtervezte az egyik elsÅ‘ pontos földrengésjelzÅ‘ műszert. Az 1820. évi levert szicíliai forradalom során a csillagvizsgálót súlyos károk érték, Å‘ azonban a csillagvizsgálót nagy energiával újjáépítette. 1810-ben a szicíliai Térképészeti Hivatal vezetÅ‘je, a londoni Királyi Csillagászati Társaság tagja, a palermói Tudományos Akadémia titkára volt. Nevét az általa tervezett szeizmoszkóp viseli. Saját nevének latinos alakját (Nicolaus Venator) a Delfin csillagkép alfa és béta jelű csillagainak elnevezésébe rejtette el: Sualocin és Rotanev. (A Cacciatore olasz fÅ‘név jelentése: vadász, latinul: venator.) (Bartha Lajos)