Német biokémikus, Nobel-díjas
A marburgi és a göttingeni egyetemen tanult, utóbbi helyen szerezte meg a doktori címet, 1927-ben. Ezután Göttingenben, majd a danzigi (ma: Gdansk, Lengyelország) Mûszaki Fõiskolán tanított, és 1936-ban a Kaiser Wilhelm Intézet (a késõbbi Max Planck Intézet) igazgatója lett. Max Planck Társaság elnöki tisztét 1960-tól 1972-ig töltötte be. 1929-ben, csaknem egyidõben az amerikai E.A. Doisyval, elkülönítette a nõi ösztrogén hormont, majd az androszteron nevû férfihormont, végül pedig a progeszteront, a terhesség hormonját. Felfedezésével utat nyitott a fogamzásgátló tabletta megalkotása elõtt. Sok kutatást végzett a nemi hormonok kölcsönhatásával és potenciális rákkeltõ hatásával kapcsolatban. A kortizon ipari elõállítása nagyrészt Butenandt hormonkutatásaira vezethetõ vissza. Leopold Ruzickával együtt elnyerték az 1939-es kémiai Nobel-díjat a nemi hormonokkal kapcsolatos munkásságukért. Bár Butenandtot a német kormány arra kényszerítette, hogy visszautasítsa a díjat, azt 1949-ben végül mégis átvehette.