Földrajztudós, egyetemi tanár
Az Eötvös-kollégium tagjaként végezte egyetemi tanulmányait Budapesten, földrajz-történelem szakon. 1929-től Cholnoky Jenő tanársegéde, majd adjunktus a Földrajzi Intézetében. 1941-től az Egyetemi Földrajzi Intézet igazgatója, 1944-től nyilvános rendes tanár. 1946-ban az MTA levelező tagja lett, de 1949-ben megfosztották akadémikusi címétől. 1954-ben választották meg ismét levelező taggá. 1952-től a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. 1954-től az MTA Földrajztudományi Kutató Csoportjának igazgatója és a Földrajzi Értesítő főszerkesztője. Több külföldi tudományos társaság tagja volt. Fő tárgyként az általános természeti földrajzot oktatta. Legjelentősebb eredményeit a löszkutatásban, a löszmorfológiában érte el. A hazai modern negyedkor-kutatás jelentős alakja, a klimatikus geomorfológia irányzat megteremtője.