Holland matematikus, filozófus
1897-től hallgatott az amszterdami egyetemen matematikát és fizikát. Pályafutása egész során itt oktatott, 1912-től mint rendkívüli, 1913-tól pedig mint rendes egyetemi tanár. 1909 és 1913 között jelentős eredményeket ért el a topológiában, elsősorban a topológiai leképezések területén. Legnevezetesebb eredménye a Brouwer-féle fixpont-tétel. Már doktori disszertációjában felvetette a matematika szisztematikus intuicionista megalapozásának problémáját, ennek tovább fejlesztésén mindvégig dolgozott. Elmélete miatt a matematika sok vezető személyiségével, így David Hilberttel ellentétbe került, támogatói közé tartozott Hermann Weyl. 1914 és 1928 között volt tagja a Mathematische Annalen szerkesztőbizottságának. A 2. világháború után alapító szerkesztője volt a Compositio Mathematica c. folyóiratnak. Intuicionista felfogása nem vált általánosan elfogadottá, de sok tekintetben termékenyítőleg hatott a matematikai gondolkodásra.