Francia elméleti fizikus, Nobel-díjas
Francia arisztokrata családban született. Bátyja, Maurice de Broglie irányította érdeklődését a fizika felé, míg azonban bátyja elsősorban kísérleti fizikus volt, Louis de Broglie mindvégig az elméleti fizika területén alkotott. 1924-ben doktori disszertációjában fektette le az anyag kettős természetére, részecske- és hullámtermészetére vonatkozó elméletét. Az elmélet 1927-ben nyert igazolást, amikor Davisson és Germer, valamint George Thomson kísérletileg kimutatták az elektronok szóródásakor fellépő interferenciajelenségeket, és az elmélet által megjósolt értékeket kapták. 1929-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Erwin Schrödinger de Broglie elméletére alapozva dolgozta ki a hullámmechanikát. De Broglie 1928-tól a Sorbonne-on az elméleti fizika professzora volt. 1944-ben a Francia Akadémia tagjává választották. Számos más díjban és kitüntetésben részesült. 1960-ban, bátyja halálakor örökölte a hercegi címet.