Dán csillagász
Jómódú családban született, ez lehetõvé tette, hogy saját érdeklõdését kövesse. Koppenhágában 1559-1562 között jogot tanult. A csillagászat felé az 1560 évi teljes napfogyatkozás fordította érdeklõdését. 1562-1565 között a lipcsei egyetemen tanult, továbbra is jogot, azonban önképzéssel csillagászati ismeretekre tett szert és mûszereket szerzett be. 1563-ban észlelte a Jupiter és a Szaturnusz együttállását. Asztrológiával is foglalkozott, horoszkópokat is készített. 1565-1570 között Rostockban, Wittenbergben, Bázelben és Augsburgban végzett csillagászati tanulmányokat. Elsõ obszervatóriumát Augsburgban rendezte be, majd visszatért Dániába. 1572-ben itt írta le egy szupernova észlelését, ezzel az égbolt változatlanságába vetett hitet alapvetõen rendítette meg. II. Frigyes dán király támogatásával 1575-ben Hven (ma: Ven, Svédország) szigetén hozta létre csillagászati obszervatóriumát. A király halála után 1597-ben elhagyta Vent, rövid hamburgi kitérõ után 1599-ben Prágában II. Rudolf császár udvari csillagásza lett. Itt volt tanítványa Johannes Kepler, akinek mérési adatait és táblázatait átadta. Életmûvének jelentõs része a korábbiaknál pontosabb csillagászati megfigyelések végzése és dokumentálása. Elfogadta a kopernikuszi világkép bizonyos elemeit, így felfogása átmenet volt a geocentrikus és heliocentrikus világkép között. Katalógusa csaknem 800 csillagról tartalmaz adatokat. Halála után az õ adataival dolgozta ki Kepler a Naprendszer három mozgástörvényét.