Német matematikus
1836-tól Berlinben Dirichlet tanítványa volt, 1839-től Königsbergben Besselt, Neumannt és Jacobit hallgatta. 1843-ban szerzett doktori fokozatot Jacobi irányításával. 1846-1847 telén Párizsban Liouville előadásait hallgatta. 1848-ban a berlini egyetemen habilitálták. 1856-ban Berlinben az akadémia tagja lett, és a Crelle által alapított Journal für die Reine und Angewandte Mathematik szerkesztője. Gauss kutatásait folytatva a számtani-mértani középpel kapcsolatban ért el jelentős eredményeket. További fontos eredményeket a hiperelliptikus függvények elméletével, a lánctörtkifejtéssel és a gráfelmélettel kapcsolatban ért el.