Gyermekgyógyász, egyetemi tanár
1880-ban avatták orvosdoktorrá. 1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-ben magántanár, 1891-ben rk. tanár a gyermekgyógyászatból. 1902-29-ben a gyermekgyógyászat r. tanára a budapesti egyetemen. Működése idején lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy. Bevezette Magyarországon a diftéria intubációs kezelését, szérumgyógyítását, és nemzetközi felkérésre klinikailag ellenőrizte a Behring-féle védőoltás hatását. Megállapította a varicella és a herpes zooster közötti összefüggést. Közreműködött a poliomyelitis kórtanának tisztázásában. Fontos szerepet töltött be a társadalmi csecsemővédelemben. 1923-tól az MTA tagja.