Német csillagász, matematikus
Már 19 éves korában cikket jelentetett meg az 1766. évi napfogyatkozásról. 1772-ben Berlinbe hívták meg, 1774-ben itt alapította meg az Astronomisches Jahrbuch-ot, melyet 51 éven keresztül szerkesztett. 1786-tól a berlini obszervatórium igazgatója volt 1825-ben történt nyugdíjbavonulásáig. 1801-ben állította össze az Uranographia című csillagászati atlaszt. Legnevezetesebb eredménye az általa megfogalmazott, a bolygók naptól való távolságaira vonatkozó ún. Titius-Bode szabály.