Német születésû amerikai biokémikus, Nobel-díjas
1934-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett a müncheni Technische Hochschuléban. Ezután Svájcba, majd Amerikába ment. 1938-ban doktorált a Columbia Egyetemen, és Rudolf Schoenheimer kutatótársa lett a sejtanyagcsere izotópos vizsgálataiban. 1946 és 1954 között a Chicagói Egyetemen oktatott, majd a Harvardon a biokémia professzora lett, és folytatta a lipidekkel, különösen a telítetlen zsírsavakkal kapcsolatos kutatásait. 1942-ben Bloch és David Rittenberg felfedezte, hogy a két szénatomos ecetsav jelenti a fõ építõkövet a koleszterin harmincnál is több lépést tartalmazó bioszintézisében. Az ecetsav-molekulák kapcsolódási módjának kutatását Feodor Lynennek és müncheni kollégáinak, valamint az angol J. W. Cornforthnak és G. Popjaknak a közremûködésével folytatta. A felfedezés elõsegítette a vér koleszterinszintje és az érelmeszesedés közötti kapcsolat orvosi célú kutatását. 1964-ben Feodor Lynen-nel megosztva élettani-orvostudományi Nobel-díjat kaptak a zsírsavak és a koleszterin bioszintézisével kapcsolatos felfedezéseikért.