Vegyészmérnök, egyetemi tanár
A Műegyetemen 1912-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1918-ban doktorált. 1923-tól az erjedési iparban használatos mikológiai vizsgálatok egyetemi m. tanára, 1935-től egyetemi rk. tanár. 1925-26-ban Berlinben vendégkutató, ahol a különböző erjedések közbenső termékeit vizsgálta. Több mint 20 éven át dolgozott Sigmond Elek mellett, akinek halála után, 1939-ben tanszékvezető tanár lett. Nevéhez fűződik e tanszék korszerűsítése, és a fokozott mikrobiológiai oktató-és kutatómunkára való felkészítése. 1944-ben óvóhelyet építtetett, ahol elhelyezték a tanszék értékes műszereit; az év decemberében a nyugatra telepített egyetemi hallgatók kísérőjeként utazott Németországba, s ott is hunyt el. Az erjedés mechanizmusának kutatója volt, egy kiváló oxidálóképességű acetobakter-törzset tiszta tenyészetben sikerült előállítania. 1942-44-ben a Magyar Chemiai Folyóirat társszerkesztője volt.