Német matematikus
Félix Klein tanítványaként a göttingeni Georg-August-Egyetemen végzett, 1910-ben doktorált. A matematika területén elsÅ‘sorban a komplex analizis területén dolgozott. Nevéhez fűzÅ‘dik a Koebe-Bieberbach tétel. Megoldotta Hilbert 18. problémáját. Tanulmányozta a polinomokat is. Közösen tett közzé tanulmányt Schurral 1928-ban. Matematika professzor lett a svájci Bázelben, a németországi Frankfurtban és a Berlini Egyetemen. Bieberbach egyike lett a nagyon kevés nácivá vált matematikusnak: vezetÅ‘ szerepet vállalt a zsidó származású oktatók, tudósok egyetemrÅ‘l való eltávolításában. Megtámadta Edmund Landaut azzal, hogy nem eléggé német definíciót ad π-re, 1934-ben Landaut elmozdították pozíciójából GöttingenbÅ‘l. Nagy erÅ‘feszítéseket tett, hogy Å‘t, mint a német matematika Führerét ismerjék el. Rasszista nézeteivel szemben több tudós emelte fel a hangját, köztük Helmut Grunsky, aki Bieberbach-nál szerezte meg doktorátusát. A 2. világháború befejezÅ‘dése után 1945-ben politikai szerepvállalása miatt minden állását elvesztette, a Tudományos Akadémia kizárta soraiból. Életében 137 tanulmányt és könyvet írt, 17 tiszteletbeli doktori címet kapott, melyet politikai szerepvállalása miatt nagyrészt elvesztett.