Svéd biokémikus, Nobel-díjas
A stockholmi Karolinska Intézetben tanult, ahol orvosi és biokémiai doktorátust szerzett 1944-ben. Ösztöndíjas kutató volt a Columbia Egyetemen és a baseli egyetemen, majd egyetemi tanári kinevezést kapott a Lundi Egyetemre. 1958-ban került a Karolinska Intézetbe, ahol 1963-ban az orvosi fakultás dékánja, 1969-ben rektora lett. 1977-ben nyugdíjba vonult, de a kutatómunkát tovább folytatta. Samuelsson, Bengt Ingemar svéd és Vane, John Robert angol kutatókkal együtt 1982-ben orvosi Nobel-díjat kapott. A díjjal azt a kutatómunkát értékelték, amelynek során elkülönítettek, azonosítottak és vizsgáltak számos prosztaglandint, vagyis azokat a biokémiai hatóanyagokat, amelyek befolyásolják az emlõsökben a vérnyomást, a testhõmérsékletet, az allergiás reakciókat és más élettani jelenségeket. Bergström elsõként igazolta, hogy egynél több ilyen vegyület létezik, és közülük kettõnek meghatározta a kémiai összetételét is.