Svéd kémikus, mineralógus
Az uppsalai egyetemen tanult, itt szerzett Ph.D. fokozatot 1758-ban, majd ugyanitt tanított, eleinte fizikát és matematikát, majd a kémia professzora lett. Jelentősen hozzájárult a kvantitatív analízis fejlődéséhez. Kidolgozta az ásványok osztályozásának egy rendszerét. A fémek, elsősorban a bizmut és nikkel kémiájával foglalkozott. 1775-ben írott munkájában a kémiai affinitás táblázatát állította össze. Tanítványa volt Carl Wilhelm Scheele.