Német szerves kémikus, Nobel-díjas
Tanulmányait Breslauban, Lipcsében, Karlsruheban végezte, e mellett apjának vegyi gyárában is szerzett gyakorlatot, majd a hannoveri technikai fõiskolán magántanár lett. Az 1910-es évektõl foglalkozott azzal, hogy a szén cseppfolyósításával, nagy nyomáson és hõmérsékleten végzett hidrogénezésével folyékony szénhidrogéneket, azaz mesterséges üzemanyagot nyerjen. 1913-ban egy esseni cég laboratóriumának vezetését vette át, majd Mannheimben üzemet állítottak fel módszere tökéletesítésére. 1925 körül szabadalmait az az I.G. Farben cég vásárolta meg és hasznosította a továbbiakban. A Nobel-díjat 1931-ben megosztva kapta C. Bosch-sal a nagynyomású kémiai eljárások felfedezése és kifejlesztése területén végzett munkáért. A késõbbiekben a fa kémiai értékesítésével, a benne lévõ emészthetetlen cellulózanyagoknak emészthetõ szénhidrátokká való gazdaságos átalakításával foglalkozott. Ezzel az eljárással az értéktelen hulladékfából értékes takarmánycukrot nyert ki, az eljárás azonban nem bizonyult kellõen gazdaságosnak.