Magfizikus
A debreceni Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az itteni egyetemen szerzett fizikus diplomát 1952-ben. Szalay Sándor vette fel a Kísérleti Fizikai Intézetbe, ahonnan az 1954-ben alapított ATOMKI-ba vitte át. Pályája itt teljesedett ki, míg végül 1976-tól õ követte Szalay professzort az igazgatói székben. Tizenöt éven át volt az Intézet igazgatója, eközben épült meg az intézeti ciklotron. Kutatási területe a magspektroszkópia lett, legfontosabb eredménye a magban fellépõ belsõ fékezési sugárzás kimutatása volt. 1963-ban lett a fizikai tudományok kandidátusa, 1969-ben doktora. 1959-60-ban Moszkvában, 1969-70-ben Oxfordban volt vendégkutató. 1973-tól levelezõ, 1985-tõl rendes tagja, majd 1990-tõl 1993-ig egyik alelnöke volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Sokat tett a fizika társadalmi szerepének növeléséért, erõteljesen támogatta a pozitron emissziós tomográf (PET) hazai bevezetését, széleskörû alkalmazását. Mint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, a Fizikai Szemle szerkesztésében Marx György munkáját segítette. Szívén viselte a határon túli magyar kutatók és tanárok támogatását is. Számos díja és kitüntetése közül az 1988-ban, hatvan éves korában kapott Állami Díj és a 2008-ban, nyolcvan évesen elnyert Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje emelkedik ki. (Dr. Radnai Gyula)