| Benedek István Budapest, 1915. jan. 17. - Velence, Olaszország, 1996. jún. 9. Orvos, Ãró, orvostörténész A Benedek Elek unokájaként és Benedek Marcell fiaként is ismert fiatalember a pesti orvoskaron szerzett diplomát, s már egyetemistaként a Szondi-tanÃtványok között találjuk. (Szondiról sok értékes publikációja látott napvilágot.) Ezt követÅ‘en a csepeli kórház általános orvosaként működött. 1945-47-ben Kolozsvárott tanÃtott az egyetemen, mégpedig a bölcsészethez tartozó pszichológiára nyert egyetemi tanári kinevezést. 1948-ban jelent meg Az ösztönök világa cÃmű műve. Budapestre visszatérve 1948 és 1952 között az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet fÅ‘orvosa lett, 1952-ben pedig az intapusztai munkaterápiás intézet igazgatójává nevezték ki, ahol munkával, szabadsággal és emberséges bánásmóddal gyógyÃtott. Itt dolgozott egészen 1958-ig, s Ãrt kötetet ezekrÅ‘l az éveirÅ‘l, s kezdeményezéseirÅ‘l 1957-ben Aranyketrec cÃmmel. Az ezt követÅ‘ években pszichiáterként dolgozott a Fehérvári úti rendelÅ‘intézetben, a XII. kerületben pedig kulturális tanácsadó, majd a Hegyvidék cÃmű periodika alapÃtója volt. 1971-tÅ‘l szabadfoglalkozású Ãróként dolgozott. TársszerzÅ‘je volt a négykötetes akadémiai Orvosi lexikonnak. Kötetei jelentek meg a francia felvilágosodásról, a lamarckizmusról, a darwinizmusról és az orvostudomány története számos fejezetérÅ‘l. Semmelweis életművének egyik legjelesebb hazai kutatója volt. Népszerű kézikönyve A tudás útja cÃmmel jelent meg. 1992-ben Széchenyi-dÃjat kapott. (Dr. Gazda István)
|  | | Web dokumentumok |