Orvos, orvostörténész
Orvosi oklevelét 1922-ben szerezte meg a budapesti orvosi karon. 1922-1944-ben Uraiújfalu körorvosa, 1944-ben deportálták, 1945-től városi orvos, az SZTK munkaalkalmassági rendeléseinek vezető főorvosa. 1949-1956-ban börtönorvos. 1956-tól Szombathelyen tiszti főorvos. Gyógyító tevékenysége mellett összegyűjtötte és feldolgozta a működési területén még élő népi hiedelmeket; gyógyító hagyományokat. Gyűjtötte az orvostörténeti emlékeket: foglalkozott a dunántúli egészségügyi intézmények történetével, több feledésbe ment magyar orvos életével. Újabb dokumentumok feltárásával kiegészítette Markusovszky Lajos életrajzát. Tagja volt 1958-től az MTA Orvostörténeti Bizottságának, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak.