Amerikai matematikus
New Yorkban tanult. A 2. világháború alatt részt vett Los Alamosban a Manhattan projektben. A háború után Princetonban doktorált. Princetonban, majd a Stanford egyetemen tanított, ahol a hidrogénbombával kapcsolatos kutatásokat végzett. 1952-ben kutatói állást vállalt a RAND Corporation-nál. Itt az akkor kialakuló kutatási területtel, az operációkutatással foglalkozott, a dinamikus programozás megalkotójának tekintik. 1965-ben a Southern California-i egyetem professzora lett. Nagyszámú publikációt és könyvet írt, az utolsó éveiben őt sújtó súlyos betegség ellenére. Nevéhez fűződik a Bellman-egyenlet.