| Bél Mátyás (Belius, Bel, Matej)
Nagyócsa, (ma Ocova, Szlovákia), 1684. márc. 24. - Pozsony, (ma Bratislava, Szlovákia), 1749. aug. 29. Evangélikus lelkész, tanár, filológus, történelmi-földrajzi kutató
A magyar nyelv jó elsajátítására Veszprémben és Pápán tanult, 1704-7 között a Halle-i egyetemen teológiát és orvostudományt tanult. Hazatérve 1709 és 1713 között Besztercebányán evangélikus lelkész és tanár, 1714-től a pozsonyi evangélikus gimnázium igazgatója, 1719-ben a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé választották. Az uralkodó támogatásával megkezdte a megyénként rendezett földrajzi és történelmi adatok közzéadását (latin nyelven). Nagyszabású műve, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Az új Magyarország történeti földrajzi leírása) megjelent kötetei 10 megye leírását tartalmazzák, a többi kötet kéziratban maradt. Munkatársa volt Mikoviny Sámuel, aki a térképeket készítette. Bár Bél Mátyás egyformán jól ismerte és használta a magyar, szlovák és német nyelvet, minden művét latinul írta. Művei Magyarország történeti földrajzi kutatásának máig nélkülözhetetlen forrásai. Megkezdte a kéziratos történelmi források nyomtatott közlését. Megalapította a modern magyarországi államismereti és országleíró kutatást. A besztercebányai egyetemet róla nevezték el (Univerzita Mateja Bela). (Bartha Lajos)
|  | | Web dokumentumok |
