Fizikus, az Eötvös Collegium igazgatója (1895-1927)
Nagyszombatban kezdte és Pozsonyban fejezte be középiskolai tanulmányait. Utána a pesti egyetemre ment földrajzot és csillagászatot tanulni, de a fiatal Eötvös elõadása és személyisége annyira lenyûgözte, hogy érdeklõdése teljesen a fizika felé fordult. Szerencsére tehetsége is volt hozzá. Természettani diplomájának megszerzése után bent maradt az egyetemen: Eötvös maga mellé vette tanársegédnek, majd néhány év múlva segítette elhelyezkedni a polgári iskolai tanítónõképzõben. Itt tanított fizikát 1895-ig, amikor újra Eötvös kérésére módosított pályát: elvállalta az akkor induló Eötvös József Collegium igazgatását. Az õ tevékenysége nyomán vált ez a kollégium országos hírû, sõt, az ország határain túl is ismert, nívós tanárképzõ intézménnyé. "Töretlenül hitt a magyar ifjúság erkölcsi integritásában és intellektuális rátermettségében, belsõ érdeklõdésbõl fakadó tudományszeretete a természettudományokon túl a humán tudományok egész területére kiterjedt" - írta róla egyik méltatója. Fizikusi tehetségét fia örökölte, aki sajnos elesett az elsõ világháborúban, humán érdeklõdését pedig Emma lánya kapta örökül, akibõl történész lett és sikeres pályát futott be - egészen 1945-ig. (Dr. Radnai Gyula)