Magyar származású osztrák feltaláló, gépészmérnök
1926-ban végzett a bécsi Műszaki Egyetemen. 16 éves korában jelentette be első szabadalmát, és 1925-ben elkészített egy "népautó" terveit, amelynek legfontosabb jellemzői: központi csőalváz, léghűtéses, boxer elrendezésű négyhengeres négyütemű farmotor szokatlanul rövid (ma biztonságinak nevezett) kormányoszlop. 10 évvel később ez az alapja Ferdinand Porsche Volkswagen terveinek. Fiatal mérnökként Bécsben az Austro-Fiatnál, majd 1930-34 között Frankfurtban az Adlernél karosszéria-konstruktőrként tevékenykedett. Rövid berlini és Párizsi kitérő után 1939-től haláláig hű marad a stuttgarti Daimler-Benzhez. 1961-től a távlati személygépkocsi-fejlesztési osztály vezetője, 1965-től főmérnök. Több mint 2500 találmányát szabadalmaztatta. A passzív biztonság alapvető fogalmai, köztük a biztonsági kormányoszlop, a süllyesztett ablaktörlőlapát, az oldalsó ütközésvédelem, a formatartó utastér és tervezett deformációjú kocsiorr és -far az ő nevéhez fűződnek. Ma már minden személyautó kialakításakor figyelembe veszik a Barényi-féle passzív biztonsági irányelveket. Munkásságát megbecsülték. 1994-től az Automobilizmus Híres Emberei Csarnokában 150 kiválóság között ismertetik tevékenységét.