Amerikai fizikus, kétszeres Nobel-díjas
1936-ban doktorált fizikából a Princetoni Egyetemen. A Harvardon, a Minnesotai Egyetemen és a Bell Telefonkutató Intézetben dolgozott, majd 1951-ben az Illinois-i Egyetem professzora lett. A Bell kutatóintézetében Walter Brattain-nel és William Shockley-vel megalkotta a tűs tranzisztort; ezért a munkájukért 1956-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kaptak. Később, 1956-ban Leon Cooperrel és John Schriefferrel kidolgozta a szupravezetés BCS-elméletét; 1972-ben ezért az elméletért mindhárman elnyerték a Nobel-díjat.