Orvos, nefrológus, egyetemi tanár
1936-ban kémiából is bölcsészet doktori oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1936-1946-ban a pécsi belklinika gyakornoka, tanársegédje, 1946-1950-ben ugyanott fõorvos. 1946 és 1950 között a pesti Rusznyák Klinikán fõorvosként dolgozott és közben 1948 és 1950 között helyettesként az Állatorvosi Kar Élettani Intézetét vezette. 1950-ben a budapesti Élettani Intézet egyetemi tanárává és igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztséget 31 éven át, 1981-ig töltötte be, és azután még 13 évig tanított ott. Kutatási területe a vese élettana és a kísérletes vesepatológia. Egyedi módszert dolgozott ki a vese véráramlásának meghatározására, eredményeket ért el a veseelégtelenség patomechanizmusának és terápiás lehetõségeinek a kutatásában. Gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki: tudományos cikkeit a magyaron kívül németül, angolul és franciául is publikálta. 1976-tól az Acta Physiologica fõszerkesztõje volt. Számos társaság tagja volt. 1970-ben az MTA levelezõ, 1976-tól rendes tagja volt.