Sebészorvos, egyetemi tanár
Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. 1903-04-ben tanársegéd az anatómiai intézetben, majd a sebészeti klinikán működött 1908-ig. Előbb a Fehér Kereszt Gyermekkórházban sebészfőorvos, 1918-tól a pozsonyi, majd a pécsi egyetem sebészeti tanszékének tanára. 1926-tól 1945-ig a budapesti egyetem tanára és a II. sz. Sebészeti Klinika igazgatója. 1925-26-ban a pécsi, 1942-43-ban pedig a budapesti egyetem rektora. 1939-től a Felsőház tagja. Feloszlatásáig az Országos Orvosi Kamara elnöke. Orsós Ferenc professzorral együtt részt vett a katyni tömeggyilkosság áldozatainak vizsgálatában. 1945-ben a népbíróság elítélte és elmozdította az egyetemről. Évekig fizikai munkát végzett, majd orvosként kisebb konziliárusi állást kaphatott. Tudományos munkássága a nyelőcsőszűkületek plasztikai megoldásával, a csonttuberkulózis gyógyításával, csontsérülésekkel és a vegetatív idegrendszer sebészetével kapcsolatos.