Angol természettudós, skolasztikus bölcselő, matematikus
Az oxfordi egyetemen Robert Grosseteste tanítványa volt, az 1240-es években a párizsi egyetemen tanult és néhány éven keresztül ugyanott Albertus Magnus társaságában tanított. 1250-től Oxfordban teológiát, természetbölcseletet, matematikát tanított és fizikai kísérleteken, technikai találmányokon dolgozott, 1257-ben tanári és írói munkáját folytatva belépett a ferences szerzetesek közösségébe. Az arisztoteliánus-arab természetbölcseleten alapuló empirikus szemlélete hamarosan felkeltette egyházi elöljárói gyanakvását. 1278-ban rendi elöljárói műveinek gyanús újításaira hivatkozva eltiltották az írástól és a tanítástól. A következő bő évtizedet kolostori fogságban töltötte, ahonnan csak röviddel halála előtt szabadult. Igazi természettudományos polihisztor volt: foglalkozott algebrával, asztrológiával és optikával, fénytöréssel és lencsék csiszolásával, készített távcsövet, mikroszkópot, szemüveget, általában pedig szenvedélyesen képviselte a tudományok empirikus tapasztalatok és megfigyelések által megalapozott egységének gondolatát.