Német csillagász
A 20. század egyik legsikeresebb és legeredményesebb megfigyelõ csillagásza. A göttingeni egyetemet elvégezve 1919-tõl a Hamburg-Bergedorfi csillagvizsgálóban dolgozott. 1931-ben az USA-ba emigrált. F. Zwickyvel 1934-ben megállapították, hogy a Rák-köd (M1) fénylõ gázfelhõje az 1572. évi szupernova-robbanás maradványa. A 2. világháború alatt végzett megfigyelései alapján kimutatta, hogy a csillagrendszerek távolságának meghatározásában fontos delta Cephei csillagok fényerõségük alapján két csoportot alkotnak. Vizsgálatai szerint a spirális csillagrendszerek csillagai két csoportra, a spirálkarokban elhelyezkedõ forró fiatal I. populációra, és a középen tömörülõ idõsebb II. populációra oszthatók. Ennek alapján végzett számításai szerint az ismert világegyetemben mért távolságokat és a világegyetem életkorát a korábban feltételezettnél kétszer nagyobbnak tekintik. Eredményesen azonosított több, erõs rádiósugárzású forrást optikailag észlelhetõ objektumokkal (Cygnus A, Virgo-A, stb.). Munkásságát 1954-ben a Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével, 1955-be az amerikai Bruce aranyéremmel ismerték el. Nevét egy holdkráter, az 1501.sz. kisbolygó és a "Baade óriástávcsõ" õrzi. (Bartha Lajos)