Talajvegyész, egyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti mûszaki egyetemen végezte, 1923-ban vegyészmérnöki diplomát kapott. Elõször a debreceni Mezõgazdasági Vegykísérleti Állomáson dolgozott, majd tanársegédként a mûegyetemre került Sigmond Elek mellé. 1926-ban Berkeleyben, majd Bonnban W. P. Kelley és H. Kappen mellett a szikes talajokkal és a talajsavanyúsággal kapcsolatos kérdéseket tanulmányozta. Hazatérése után a debreceni Gazdasági Akadémia kémia tanszékét vezette, oktatott a debreceni Tisza István Tudományegyetemen is. 1945 után a Tiszántúli Talajjavító Vállalat talajlaboratóriumát, majd az Országos Mezõgazdasági Minõségvizsgáló Intézet debreceni talajtani osztályát vezette. A szikesedési folyamatok tanulmányozása, a szikes talajok javítása és mezõgazdasági hasznosítása területén végzett munkájával világszerte elismerést szerzett. Megállapította, hogy a termõföld öntözéssel, lecsapolással, valamint mészadagolással javítható. Részletesen vizsgálta a cukorgyári mésziszappal végzett talajjavításoknál lejátszódó kémiai folyamatokat. Aktívan részt vett a nemzetközi tudományos életben.