Angol fizikus, Nobel-díjas
Cambridge-ben, a St. John's College-ban tanult, 1920-tól a Cavendish Laboratóriumban dolgozott, majd 1924-ben a Londoni Egyetemen, a King's College-ban, a Wheatstone tanszéken lett a fizika tanára. Az elektromágneses hullámok terjedésével és az ionoszféra jellemzőivel foglalkozó kutatásaival nemzetközi tekintélyt vívott ki. 1936-ban professzorként visszatért Cambridge-be. A 2. világháború alatt kormánymegbízatásban a radar és az atombomba fejlesztésén dolgozott. 1941-ben lovaggá ütötték, 1949-ben az Edinburgh-i egyetem rektorhelyettese lett. 1947-ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat az ionoszféra úgynevezett Appleton-rétegének felfedezéséért. Az Appleton-réteg felfedezése elősegítette a nagy távolságokra való távközlést, és a radar fejlesztését.