Gépészmérnök, fizikus, egyetemi tanár
1944-ben iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre és még hallgató korában demonstrátor lett az akkor még ugyancsak fiatal Atomfizika Tanszéken. 1977-ben, elnyerve a Fizikai Intézet különféle vezető megbízatásait is. Mérnökhallgatók ezreit tanította a fizika szépségeire, mindig nagy lelkesedéssel és mindig nagy hivatástudattal. Széles körű, enciklopedikus tudását hallgatói is, kollégái is egyértelműen elismerték. Előadásait a precízség, igényesség jellemezte. A matematikát, mint a fizika kifejező, leíró apparátusát, kommunikációs nyelvét nagy biztonsággal kezelte, használatát hallgatóitól is elvárta. Tanítványai szerették, tisztelték, a legjobbak követték. Elsők között vezette be a műegyetemi oktatásba a számítástechnika felhasználását. Tudományos tevékenysége elektronikai és vákuumfizikai kutatásokkal indult. Később érdeklődése a szilárdtestek felületi tulajdonságainak kutatása felé orientálta. Munkásságának elismerését bizonyítja, hogy a Nemzetközi Vákuumtechnikai Uniónak (IUVSTA) megalapítása óta tagja, majd 1983-ban elnyerte ezen nemzetközi szervezet elnöki tisztjét is. Munkásságának egyik legkiemelkedőbb és talán legmaradandóbb eredménye az általa szerkesztett Fizikai Kézikönyv Műszakiaknak című kétkötetes hatalmas monográfia. 1978-tól 1988-ig Antal János volt az országosan egységes fizika írásbeli felvételi feladatokat összeállító bizottság vezetője.