Német orvos, pszichiáter
Aschaffenburgban, Tübingenben, Berlinben, majd Würzburgban végezte egyetemi tanulmányait, 1887-ben szerezte meg orvosi diplomáját Würzburgban. 1888-tól Frankfurtban, egy elmegyógyintézetben dolgozott. 1901-től kezdve megfigyelt egy pácienst, egy 51 éves nőt, akinek sajátos tünetei voltak, elsősorban a rövid távú memória kiesése, majd fokozatos szellemi és biológiai leépülés. 1906-ban, a beteg halála után Alzheimer megfelelő festési eljárással megvizsgálta az agyából készített metszeteket, és kimutatta, hogy az agy bizonyos területein amyloid lerakódás, valamint az idegvégződések sajátos összecsapzódása látható. Ilyen módon ő volt az első, aki a klinikai tüneteket és a patológiai vizsgálatok eredményeit összekapcsolva leírta a ma róla Alzheimer-kórnak nevezett betegséget. 1913-ban meghívták professzornak a Breslau-i (ma Wroclaw, Lengyelország) egyetem pszichiátriai tanszékére. Odautazása során megbetegedett, és, bár kutatómunkáját továbbra is folytatta, oktatási feladatainak betegsége miatt nem tudott eleget tenni. A "Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie" folyóirat egyik megalapítója volt.