Belarusz fizikus, Nobel-díjas
Leningrádban szerzett diplomát 1952-ben, 1953-tól a Fizikai-Műszaki Intézetben dolgozott, 1970-ben doktorált, 1987-tÅ‘l az intézet igazgatója volt. A hatvanas évek óta foglalkozott a félvezetÅ‘ heterostruktúrák tervezésével és vizsgálatával. Találmánya a heterotranzisztor segítségével hatamas fejlÅ‘désen mehetett keresztül a kommunikációs eszközök tervezése a minden addiginál magasabb frekvenciájú hullámok alkalmazásával. 1995-tÅ‘l az orosz parlament képviselÅ‘je volt. 2000-ben Herbert Kroemerrel megosztva a fizikai Nobel-díj felét kapták "a nagysebességű és optoelektronikában használt félvezetÅ‘ heterostruktúrák kifejlesztéséért". (A díj másik felét Jack Kilby kapta "az integrált áramkörök kifejlesztésében való közreműködéséért".) (Piriti János)