Finn matematikus
1924 és 1928 között Ernst Lindelöf és Rolf Nevanlinna témavezetésével a helsinki egyetemen tanult. Doktori értekezését 1930-ban védte meg, majd a Turku-i egyetemre nevezték ki. 1935-ben a Harvard Egyetemre kapott meghívást. 1936-ban Fields-érem első két díjazottjának egyike volt. 1938-ban visszatért Finnországba, a Helsinki Egyetemre. 1945 után rövid ideig Zürichben, majd ismét a Harvard egyetemen tanított 1977. évi nyugdíjazásáig. Fő témaköre a Riemann-felületek vizsgálata volt. Komplex függvénytani tankönyve máig a témakör klasszikusának számít. 1981-ben Wolf-díjat kapott.