Angol neurofiziológus, Nobel-díjas
1915-ben szerzett orvosi diplomát a cambridge-i Trinity College-ban. Élete nagy részét kutatással és oktatással töltötte Cambridge-ben. 1961 és 1965 között a Trinity College igazgatója, majd az egyetem rektora 1968-1975-ig. Sir Charles Sherringtonnal közösen az idegsejtekkel kapcsolatos felfedezéseiért 1932-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat. 1934 után az agy elektromos mûködését kezdte vizsgálni: az ún. Berger-ritmus (vagyis az EEG-hullámok) rendellenességeivel kapcsolatos munkája új kutatási területet nyitott az epilepszia kutatásában és az agyi károsodások helyének meghatározásában.1950 és 1955 között a Royal Society és 1954-ben a British Association for the Advancement of Science elnöke volt. 1942-ben lovaggá ütötték, majd 1955-ben bárói rangra emelték.